s tavaszi zápor fűszere a földnek.
Lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg.
Csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az idő ellop, eltemet.
Csak az enyém légy, néha azt szeretném
majd, hogy a világ lássa kincsemet.
Arcod varázsa csordultig betölt
s egy pillantásodért is sorvadok.
Nincs más, nem is akarok mást gyönyört,
csak amit tőled kaptam s még kapok.
Koldus-szegény királyi gazdagon,
részeg vagyok és mindig szomjazom.
(William Shakespeare: LXXV. szonett - Szabó Lőrinc fordítása)
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Dehogy, dehogy barátom, nem ismered akkor
a szívem: én örökre szoktam adni.
Nem igazán ad, aki visszavesz,
ha ki több, mint mi, csak így teszi tisztjét,
ne kövessük: dúsban a hiba is szép.
(William Shakespeare: Athéni Timon - I. felvonás, 2. szín)
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Gyöngeségünk bűnös ebben nem mi,
úgy alkottak, hogy így tudunk szeretni.
(William Shakespeare: Vízkereszt - részlet - Radnóti Miklós fordítása)
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Kételkedj, vajjon a csillagok tüzesek-e,
kételkedj, vajjon a nap mozog-e,
kételkedj, vajjon az igazság hazudik-e,
csak abban ne kételkedj, hogy szeretlek.
(William Shakespeare: Hamlet - részlet)
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
A természet varázsát ontja bőven.
A fűben, a virágban és a kőben.
Ó nincs a földön oly silány anyag,
Mely így vagy úgy ne szolgálná javad;
De nincs oly jó, melyben ne volna vész,
Ha balga módra véle visszaélsz!
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Bölcs apa az, aki ismeri a saját gyermekét.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése